Ne hallgassunk másra, persze a közeli barátok és a család véleményét kikérhetjük, meghallgathatjuk, de ne az alapján hozzunk döntéseket. Nézzünk magunkba. Mélyen. Egészen mélyen, majd mérlegeljük, mi az, ami a leginkább számít és mi az, ami nem. Az is fontos, hogy ne gondolkodjunk túl sokat egy döntésen. 10 perc elegendő. 10 perc alatt nem gondolkozzuk túl és nem bonyolódunk bele "mi lenne, ha..." kérdésekbe. A "mi lenne, ha..." kérdéseknek semmi értelmük. Mi lenne, ha tegnap rámosolyogtam volna arra a fiúra a buszon? Semmi. Minden úgy történik, ahogy nekünk a legjobb. Bíznunk kell ebben, bíznunk kell a sorsunkban. Nem véletlen késsük le a vonatunkat, nem véletlen találkozunk emberekkel, nem véletlen vagyunk éppen ott, ahol vagyunk. Pontosan ott vagyunk, ahol lennünk kell. Ott, ahol a legtöbbet tanulhatunk és tapasztalhatunk. Ha ezt el tudjuk fogadni, akkor sosem leszünk elkeseredve, mert nem sikerült valami. A szomorúság persze kivédhetetlen, az élet vele járója, de meg kell tanulnunk elengedni és továbblépni, ami persze nem egyszerű és néha sok időbe telhet, de érdemes. Érdemes, mert annyi csoda és boldogság vár még minket az életben. Nézzünk csak körbe, mennyi boldogság és szeretet vesz minket körbe és mosolyog ránk nap mint nap. Vegyük észre az élet apró örömeit, legyünk érte hálásak, tanuljunk a hibáinkból, tanuljunk meg elengedni, továbblépni, bízzunk magunkban és a sorsunkban. Az élet csupán hozzáállás kérdése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése