A változás az élet, az élet a változás.
Vannak
nagy pillanatok, olyanok, amik időről-időre megtörténnek, keringenek
mindannyiunk élete körül, és csak arra várnak, hogy bekopogtassanak,
hogy jöjjenek. Hatalmas erő van bennük, az viszont, hogy mit hogyan
alakítanak nagyban függ attól, hogy akarsz vagy nem. Akarsz élni, vagy
csak éldegélsz. Mert bizony bekövetkeznek ők, csak épp az a nem mindegy,
hogy a nagy változás előre visz, vagy összerombol
mindent körülötted. Ha az utadon jársz, akkor segíteni fog még a
rombolással is, mutatja, hogy mit kell máshogy, mert nem húzhatod az
idődet azzal, ami nem az utad. De van, hogy már rég feladtad a harcot,
akkor viszont a romok közé sót szór, erőtlenül meg képtelen leszel
felkelni az élettelen pokolból. Inkább becsukod a szemed, és elhiszed,
hogy jó ez is.
A változás az élet, az élet a változás. Semmi
sem biztos, semmi sem állandó, nincs pillanat, amikor ne történne
valami. Csak épp az a nem mindegy, hogy a pillanatok hova visznek, főleg
azok az igazán meghatározóak: közel a csodákhoz, az életedhez, ahhoz,
amit ÉLNED kell, vagy nem figyelsz, nem hozod ki magadból a legtöbbet,
mert azt hiszed, hogy valahol a romok között is lehet éldegélni - de
tudod mosoly nélkül nem fog menni. A mosoly még a legborzalmasabb
romokat is beragyogja, szebbé teszi, és megadja a reményt, hogy várat
építs belőlük. Ha nincs mosoly, nincs építkezés - csak sötét, büdös és
bizonytalanság. Valami olyan, ami sehova sem vezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése