Hagyd, hogy az Élet megmutassa, hogy ő miért jött.

Tanuld meg addig élvezni, amíg tart. Ha el tudod fogadni azt, hogy minden csak addig tarthat, ameddig kell, akkor egy percig sem fogsz szomorkodni. Minden egyes pillanatáért hálát adsz, mert sokaknak egy pillanatra sem adódik meg az, amit te átélhetsz akár nyolc percre, akár többre. Nem kell több – ne követelőzz. Lehet, hogy nem is vinne előre. Az sem kizárt, hogy nem ettől leszel boldogabb. Hagyd, hogy az Élet megmutassa, hogy ő miért jött. Hogy mi a feladata, hogy miért került az utadba. Lehet, hogy többet nyújt azzal, ha nem rögtön kéz a kézben másoknak szerelmet tettetve jelentek meg előttük csak azért, mert ez így szokás. Nem. Nem az. Hagyni kell, ha lángol, meg kell élni minden pillanatát, de el kell tudni fogadni, ha vége van, és ennyi volt. Tovább kell lépni. A nagy lángnak az a veszélye, hogy idővel saját magát emészti fel – szóval csak óvatosan. Ha berobban az életedbe, és majd megőrülsz, akkor egy picit mindig hátrálni kell. Megélni, élvezni, de higgadtan, nem hagyni, hogy elvegye az eszed az a valami, ami lehet, hogy két nap múlva már el is múlik, vagy legalábbis kristálytisztán megmutatja, hogy mi volt az oka annak, hogy ő bizony megjelent. Persze sokaknak ez megy a legkevésbé, így a kezdeti láng illúziójába burkolva égetik a lelküket a hamis képpel akár hosszú éveken át. Pedig erre nincs szükség.

Oravecz Nóra