2013. augusztus 28., szerda
Ott rontottunk el mindent...
...és én akkor ráfeküdtem a mellkasodra, te szorosan átöleltél. Nem engedtél el. Olyan volt mintha egy kisgyerek szorítaná a maciját. Boldogok voltunk. Ott rontottunk el mindent...
forrás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése