Az élet harc

Légy vakmerő, engedd el a félszet, de rettenj meg, ha épp az oroszlán barlangjában találod magad – ha átvernek, tanulj belőle, és ha kell, sétálj bele ugyanabba a pocsolyába – mindaddig, amíg biztosnak érzed a gumicsizmát. Engedd, hogy darabokra törjön a szíved – e nélkül talán sosem ismered meg a hálát. Csússz a földön, kapard a falat, ha fáj – csak engedd, hagy jöjjön ki minden, ne állítsd meg azt, aminek nincs már benned helye. Szeress, olyat is, akit nem lehet és azt is, akit fáj – ez az egyetlen érzés, amit nem lehet megfizetni, és ha létezik Mennyország, a szeretet a kulcs az odajutáshoz. Bizakodj, tanulj meg hinni – de sose ígérj magadnak olyat, ami nem teljesülhet. Tervezz, de fogadd el, sorsunk kiszámíthatatlan. Ne vedd hülyére magad, megteszik azt helyetted mások – néha kell, hogy ember nevetség tárgyává váljon a saját és mások szemében is – ettől erősebb leszel. Légy kemény, mint a szikla – tanuld meg, hogy egy erős páncélt nem lehet csak úgy lerombolni, de néha vesd le egy kicsit, hogy a bőröd lélegezhessen alatta. Tartsd meg a titkokat – akkor is, ha fegyverként használhatod: bár az élet harc, nem kell mindig, minden áron győztesen zárni a csatákat, van, hogy a vesztesek érdeme teszi felbecsülhetetlenné az egész háborút. 

Oravecz Nóra