mindig képesek vagyunk elhinni, hogy ez más lesz
Valamiért
mindig képesek vagyunk elhinni, hogy ez más lesz. Megint, újra meg
újra... Hogy ő most jó lesz, nem fog mindent összekuszálni, megbántani,
összetörni. Aztán megint csalódunk, és már nem is értjük, hogy
miért hiszünk újra. Hogy honnan az istenből van erőnk ahhoz, hogy újra
fel tudjunk állni, leporoljuk magunkat, felhúzzuk a cipellőnket, és
tovább tipegjünk. Kezdetben megtörten, csalódottan, hitetlenül. Ám
idővel valami mégis történik. Megtörik a jég, jön egy mosoly, meg még
egy, aztán úgy a harmadiknál már nem tudod figyelmen kívül hagyni. Van,
ami nagyobb, mint te. Hatással van rád, és nem tudsz ellene mit tenni.
Akaratlanul is magad mögé hajítod a lakatot, kinyitod a szíved, mit sem
törődve azzal, hogy mit kockáztatsz, hogy talán ez is egy a többi közül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése