Annyi éven keresztül ugrált az ágyán, hogy egy délután, ugrálás közben a
szemem láttára kiszakadt az ágynemű. Szállongó tollak lepték el a
szobát. A nevetésünktől meg fennakadtak a levegőben. A madarakat
juttatták eszembe. Tudnának-e vajon repülni, ha nem volna valahol
valaki, akinek a nevetése fenntartja őket a levegőben?
Jonathan Safran Foer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése