....fölállok és mindig is föl is fogok!

Voltam már vesztes, de legyőzött sohasem! Akartak már a becsületembe tiporni, próbáltak már megaláztatni, volt, hogy sikerült is! Voltam én már lent, sőt még lejjebb is! Tapostak a szívembe, gázoltak a lelkembe. Nem szégyellem kimondani. Volt, hogy majdnem ordítottam a fájdalmaktól, a vágyaktól, a tehetetlenségtől, a haragtól, dühtől, bosszú vágytól. Volt, hogy sírtam. Sőt, zokogtam, mint egy kisgyerek. Volt, mikor úgy éreztem és gondoltam, hogy nem tudok fölállni és lent maradok, de mindig sikerült erőt merítenem még a legkilátástalanabb helyzetekből is és mindig fölálltam, fölállok és mindig is föl is fogok!!!