2013. november 3., vasárnap

Te ott vagy, és én itt vagyok

Bonyolult, mert te ott vagy, és én itt vagyok. Amikor veled vagyok az órák másodperceknek tűnnek, de amikor nem vagyok veled, a napok éveknek tűnnek.

A történet kettőnkről még folytatódni fog.

Pontosan ma egy éve, hogy megláttalak. Beléd szerettem ez első pillanatban. Igaz, az egy év alatt négyszer láttalak csupán, de ez elég volt ahhoz, hogy megváltoztass mindent. Tegnap, amikor rád néztem visszagondoltam erre az egy évre, a közös emlékekre. Rád néztem és otthon éreztem magam. A jelenléted megnyugtat, biztonságot ad. Mindig kihoztad belőlem a legjobbat, melletted úgy érzem magam, ahogyan senki mellett. Kiegészítesz, veled vagyok egész. Én mindig itt leszek számodra, és támogatlak. Meghallgatlak, ha beszélni szeretnél, és csönded leszek, amikor nem akarsz hallani semmit. Ha vidám vagy, veled örülök, ha pedig szomorú, megvigasztallak. Azt akarom, hogy érezd, rám mindig számíthatsz. Ugyanis beléd szerettem. A lelkedbe szerettem. Nem tudok ellene mit tenni, és azt is tudom, hogy te sem tudsz az ellen mit tenni, hogy te nem érezd ugyan ezeket. Ha nem is lehetek több, mint barát, akkor szeretnék egy olyan ember lenni a múltadból, akire szívesen gondolsz vissza. Talán most minden, amink van, az egy közös darabka múlt, de én hiszek abban, hogy ez a történet kettőnkről még folytatódni fog. Tudom, érzem!

Minden, ami belül van, az hiány és üresség.

Viszonzatlanul szeretni, igaz szerelemmel. Talán ez az egyik legnehezebb dolog a földön. Gondoljunk csak bele. Milyen lehet az, amikor az az ember, aki a világot jelenti, barátként tekint ránk? Amikor megtalálod az "igazit", de te valamiért mégsem vagy elég jó. Elmész szórakozni, próbálod túltenni magad, de valamiért mindenkiben őt látod. Ránézel egy pillanatra valakire, aki éppen olyan szögben van, hogy az ő arcát idézi fel, hirtelen olyan érzés, mintha tényleg ő lenne, és legszívesebben azonnal odafutnál, de a következő pillanatban, már más szögben van az illető és hirtelen kijózanodsz a tévedésből. Ezekben a pillanatokban annyira hiányzik neked az a bizonyos személy, hogy más emberek mozdulataiban meglátod őt. Ez a hiány egyik legintenzívebb formája. Meghallasz egy számot a rádióban, ami rá emlékeztet, hirtelen jó érzés fog el, aztán keserűséget érzel, majd ürességet. Egy kifosztott lélek vagy, mert nekiadtad valakinek a szíved, aki eltette, de nem adta cserében az övét. És minden, ami belül van, az hiány és üresség.

Mikor velem vagy, az az élet

Ha jönni látlak, elhomályosul szemem előtt minden és tűz fut végig testemen. És a hangod zenéje csaknem alélttá tesz, és éget és borzongat, mintha jégdarabbal érintenének. És remegés fut végig tagjaimon és siketítő zsongás zeng és bong fülemben, és nem tudom olyankor, hogy mitévő legyek. És könnyek gyűlnek szemembe, de mégis kacagni szeretnék örömömben, és ha beszélni próbálok, reszket a hangom, és valami görcsösen összeszorítja a torkomat, hogy nem bírok lélegezni, s a kín összefacsarja szívemet. És hogy mit érzek még, nem tudom elmondani mind, de azt tudom, hogy mikor velem vagy, az az élet, és mikor elhagysz, az a halál.
Francis William Bain

Higgy a szerelem puszta erejében

Hiszek a szerelemben, és abban, hogy semmi sem történik véletlenül. Csak azzal találkozol, akivel találkoznod kell, aki megtanít valamire. Egyszer majd találkozol valakivel, aki átír mindent. Akkor érezni fogod a szerelem igazi érzését. Megváltoztatja az életed, emléket teremt, fontos pillanatokat hoz az életedbe, amire később vissza emlékezhetsz, és tanulhatsz belőlük. Mert az is lehet, hogy miután felülírt mindent kilép az életedből. Ilyenkor ne bosszankodj, hogy elment. Legyél hálás, nagyon hálás. Ugyanis jó irányba terelt. Tanított. Ha pedig később visszatér már tudod, hogy hogyan kezeld. A legfontosabb az egész történet alatt, az az, hogy higgy a szerelem puszta erejében. Mert ha neked szánta a sors, akkor a tiéd lesz, de ha nem, akkor pedig engedd el. Minden okkal történik, minden emberrel akkor találkozol, amikor kész vagy egy újabb leckére.

2013. november 2., szombat

Jobban emlékszem: mit éreztem

 
Jobban emlékszem:
mit éreztem láttán, mint
arra, mit láttam.
Fodor Ákos

Van egy kis darab közös múltunk

Igazából még mindig nagyon szép emlék él bennem rólad, rólunk, van egy kis darab közös múltunk, de ahhoz, hogy ez így maradjon meg, az kell, hogy ne rontsuk tovább.
Leiner Laura

A szívek őrzik, nem szavak.

Elmúlt mint száz pillanat,
S tudjuk mégis, hogy múlhatatlan,
mert szívek őrzik, nem szavak.
Végh György

Örökkön-örökké tartó látásra

Szerelem volt első látásra, utolsó látásra, örökkön-örökké tartó látásra.
Vladimir Nabokov

2013. november 1., péntek

A szerelem fel nem fogható erejében

Én hiszek benned. Annak ellenére, hogy minden második rezdüléseddel elbizonytalanítasz. Annak ellenére, hogy néha napján kutyába se veszel, én valamiért mégis hiszek benned, bennünk. Hiszem, szent meggyőződésem, hogy ha két embernek együtt kell lennie, hát nincs se szélvész se orkán vagy egy másik nő, aki ennek az útjába tudna áll. Lehet a legbutább szőke, a legcsintalanabb mosollyal, akkor sincs elég ereje hozzá, hogy két olyan ember közé álljon, akiknek már megvan a végzete. Én ebben hiszek. A szerelem fel nem fogható erejében és abban, hogy egy nap majd minden elem a helyére kerül.

A hiány mindig megmarad.

A halál olyan súlyos veszteség, hogy valójában sohasem lehet feldolgozni. Az emléke elhalványulhat a szeretett személynek, de a hiánya mindig megmarad.
Ara Rauch

Mindennek megvan az ideje

 
Ott ülhetsz a pillanatban éberen, hiheted, hogy tudod, hogy mi zajlik körülötted, mindig lesz olyan perc, amikor elveszíted a fonalat, és beleülsz abba, amiben mindenki él. Akkor aztán bosszankodsz majd mindenen, még azon is, ami téged szolgál, hiszen hogyan is értenéd akkor. Az Élet tudja, hogy mikor kell lépnie, megvédenie, kikerülnöd valamit, ami nem tartozik hozzád. Nem enged oda, ahol nagyon nem kell ott lenned. Olyan gátakat rak eléd, amit képtelen vagy átlépni. Lehet, hogy bosszús leszel, de az élet semmit sem csinál ok nélkül. Csak épp mindennek megvan az ideje. És ha neked akkor ott épp csak ártana egy tapasztalás, az élet elvonja tőled - de csak ha az utadat járod. Akkor aztán egy pillanatig sem kell félned attól, hogy olyat kell megtapasztalnod, amire nincs szükséged. Csak azt kapod, ami tanít. Eltaszít attól a tapasztalástól, amire nincs szükséged, nem enged a közelébe. Ami viszont az utad része, amit látnod kell, azt látni fogod. Semmi mást. De az épp elég lesz ahhoz, hogy tanulj belőle. Csak soha ne felejtsd el, hogy semmi sem történik ok nélkül. SOHA.