Pontosan ma egy éve, hogy megláttalak. Beléd szerettem ez első pillanatban. Igaz, az egy év alatt négyszer láttalak csupán, de ez elég volt ahhoz, hogy megváltoztass mindent. Tegnap, amikor rád néztem visszagondoltam erre az egy évre, a közös emlékekre. Rád néztem és otthon éreztem magam. A jelenléted megnyugtat, biztonságot ad. Mindig kihoztad belőlem a legjobbat, melletted úgy érzem magam, ahogyan senki mellett. Kiegészítesz, veled vagyok egész. Én mindig itt leszek számodra, és támogatlak. Meghallgatlak, ha beszélni szeretnél, és csönded leszek, amikor nem akarsz hallani semmit. Ha vidám vagy, veled örülök, ha pedig szomorú, megvigasztallak. Azt akarom, hogy érezd, rám mindig számíthatsz. Ugyanis beléd szerettem. A lelkedbe szerettem. Nem tudok ellene mit tenni, és azt is tudom, hogy te sem tudsz az ellen mit tenni, hogy te nem érezd ugyan ezeket. Ha nem is lehetek több, mint barát, akkor szeretnék egy olyan ember lenni a múltadból, akire szívesen gondolsz vissza. Talán most minden, amink van, az egy közös darabka múlt, de én hiszek abban, hogy ez a történet kettőnkről még folytatódni fog. Tudom, érzem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése