Viszonzatlanul szeretni, igaz szerelemmel. Talán ez az egyik legnehezebb dolog a földön. Gondoljunk csak bele. Milyen lehet az, amikor az az ember, aki a világot jelenti, barátként tekint ránk? Amikor megtalálod az "igazit", de te valamiért mégsem vagy elég jó. Elmész szórakozni, próbálod túltenni magad, de valamiért mindenkiben őt látod. Ránézel egy pillanatra valakire, aki éppen olyan szögben van, hogy az ő arcát idézi fel, hirtelen olyan érzés, mintha tényleg ő lenne, és legszívesebben azonnal odafutnál, de a következő pillanatban, már más szögben van az illető és hirtelen kijózanodsz a tévedésből. Ezekben a pillanatokban annyira hiányzik neked az a bizonyos személy, hogy más emberek mozdulataiban meglátod őt. Ez a hiány egyik legintenzívebb formája. Meghallasz egy számot a rádióban, ami rá emlékeztet, hirtelen jó érzés fog el, aztán keserűséget érzel, majd ürességet. Egy kifosztott lélek vagy, mert nekiadtad valakinek a szíved, aki eltette, de nem adta cserében az övét. És minden, ami belül van, az hiány és üresség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése