Naiv voltam. Hittem abban, hogy van még remény. Tévedtem. Amikor megláttam, hogy barátnője van valami leírhatatlanul furcsa érzés tört rám, ami korábban sosem. Olyasmi volt, amikor egy katasztrófa súlyt le. Hónapok óta azon dolgozom, és azon agyalok, hogy hogyan lépjek túl rajta. Amikor megláttam hirtelen összedőlt minden bennem apró darabokra. Kész terveim voltak arra, hogy elmondjam neki, mennyi fontos nekem. Kifutottam az időből. A legrosszabb dolog az idővel az az, hogy végül mindig elfogy. Elmondhattam volna neki, de elkéstem. Hogy megbántam-e, hogy nem mondtam el neki hamarabb? A válaszom az, hogy igen! Nagyon is, ezért minden embert arra buzdítok, hogyha szeret valakit, akkor mondja el neki, mert nincs veszíteni valója. Legyünk egymással őszinték. Ha bármi van az életedben, amit szeretnél elmondani valakinek vagy, amit szeretnél megtenni, akkor TEDD MEG, saját magadért! Add meg magadnak az esélyt a boldogságra, mert bizony az idő véges, és a végén mindig elfogy. Legyen szó bármiről!
Pillanatok. Ezek határozzák meg az életünket. Ezek lehetnek jó, vagy rossz pillanatok. Amikor meghalunk, halálunk pillanatában nem arra gondolunk, hogy mennyi pénzünk volt, vagy, hogy mennyire néztünk ki jól. Mindannyian életünk meghatározó pillanataira gondolunk. Olyan momentumokra, amelyek valamilyen módon befolyásolták az életünket. - Azt hiszem egy ilyen pillanat volt, amikor megláttam őt és egy ilyen, amikor rádöbbentem, hogy vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése