Csak tudj lemondani arról, ami számodra a legfontosabb, és megkapod.

Mindenkiben a 'nagy Ő'-t látni csak arra lesz elég, hogy egyszer feladod, mert ez nem megy másképp. Csak így. Csalódni annyit, amennyit elképzelni sem tudsz. Csak ez vezethet el oda, ahol hirtelen azon kapod magad, hogy az tesz majd boldoggá, akiről nem is gondoltad volna, hogy képes lesz rá. Töröld az elvárásokat, az ítéleteket, a görcsöket. Ne keresd, és megtalál. Valamiért ez így van. Abban a pillanatban, hogy hagyod magad sodródni, és semmihez sem ragaszkodsz, egyszerűen mindent megkapsz. Csak tudj lemondani arról, ami számodra a legfontosabb, és megkapod. Elrontani pedig csak akkor tudod, ha el kell rontanod.

Ne önmagadat keresd. Hanem a másikat.

 

Ne önmagadat keresd. Hanem a másikat. Ne befelé nézz, hanem kifelé. Ha befelé nézel, egy helyben állsz, ha kifelé, akkor előtted az egész világ. Ne azt kérdezd, hogy ki vagy te, hanem azt nézd meg, hogy ki ő. Ne saját hibáiddal foglalkozz, hanem a másik értékeivel. Ne kapni akarj tőle, hanem adni neki. Ne önmagadat lásd, hanem a másikat. Ne te légy fontos, hanem ő. A másik. A sok energiát, a sok időt, amit önmagad keresésére pazarolsz, add neki. És hidd el, ha rá figyelsz, rá nézel, megtalálod, meglátod önmagadat is. Benne.

Coming soon

 

Van , hogy egy ember annyira közel kerül a szívünkhöz, hogy inkább elengedjük és reméljük hogy, amíg mi belül teljesen összeroppanunk, ő végül megtalálja a boldogságát.

mindenki ugyanarra vágyik: lelki békére

Fiatalok és idősek, férfiak és nők, az általa ismert emberek döntő többsége lényegében ugyanarra vágyik: lelki békére, nagy válságoktól mentes életre, boldogságra. A különbség csak annyi (...), hogy a fiatalok zömmel úgy vélik, hogy mindezt a jövő tartogatja számukra, az idősek pedig javarészt úgy hiszik, hogy mindez csak a múltban adatott meg nekik.

A boldogság sosem állandó

 

Valahogy sosem voltam messze tőle, de sosem voltam olyan közel, hozzá, hogy elérjem és az enyém legyen. Mindig kergettem, és mindig mentem utána, de sosem jöttem rá, hogy csak annyit kell tennem, hogy leülök és várom. Lehet, hogy a szerencsével ez nem így van vagy a sikerrel, de a boldogsággal igen. Egyszerűen csak várni kell, mert jönni fog, egy barátban fogsz rátalálni, vagy egy idegen szóban, mosolyban, egy idegen ölelésben, és lehet, hogy neked nem is jelent annyit, amit annak jelent, aki adja. Mindig nyitott szemmel kell járni, és ha a földre is zuhanunk, felfelé kell tartanunk a fejünket, mert ha valaki épp akkor nyújtja a kezét, nem fogjuk észrevenni. És ottmaradunk, egyedül, magányosan a földön. A boldogság sosem állandó, mivel mindenkinek szüksége van rá, és ő ilyen jótét lélek, hogy mindenkinek hagy magából egy darabot. Megvenni sem tudod, kifizetni sem. Egyszerűen csak ki kell használnod, észre kell venned és élned kell vele.

a nagy dolgokba nincs beleszólásunk

Talán egyszer majd el tudjuk fogadni, hogy csak hagyni kell az Életet, hogy tegye a dolgát, és nem azt hinni, hogy közbe tudunk avatkozni. Nem. Nem tudunk. Legalábbis a nagy dolgokba nincs beleszólásunk. Azok csak úgy jönnek. Nem kérdeznek, beállítanak, mert aminek meg kell történnie, az meg fog történni. Aminek el kell mennie, az bizony elmegy. Eltűnik, és nem jön vissza. Miért is jönne. Nincs rá szükséged. Hiheted, hogy de, viszont az Élet nem traktál feleslegesen - ha tudatos vagy. Ha csapongsz, és képtelen vagy a szíved után menni, akkor persze mások lesznek a szabályok. Ha menne, ragaszkodsz hozzá tíz körömmel, görcsösen, és tönkreteszed az egészet. Talán te is érzed, de mennyire jó az, amikor elhiteted magaddal, hogy te szövöd a szálakat. Pedig az igazság az, hogy a szálakba nem szólhatunk bele. Azok szövődnek maguktól. Azt hiszed, hogy de, közben meg vannak kötődések, amik túlmutatnak mindenféle egyszerűségen, mert különlegesen elszakíthatatlanok a maguk nemében.

Ha ránézel a másikra és azt érzed, hogy senki másra nem vágysz

Párban élni nehéz, mert elköteleződni, áldozatot hozni nehéz, de ha a megfelelő személyért teszed, akkor nem az. Ha ránézel a másikra és azt érzed, hogy senki másra nem vágysz, akkor nincsen ennél könnyebb dolog, de ha nem így érzel, akkor nem ő az igazi.

Ha meg kell történnie, meg is fog.

Nincs szükség rohanásra. Ha meg kell történnie, meg is fog. A jó időben, a jó személlyel, és a legjobb okkal.

nem akarok egyedül lenni

Legtöbbször elfogadom, hogy egyedül vagyok, de néha amikor nézek egy filmet, vagy olvasok egy könyvet, amiben szerelmes történet van, vagy amikor szerelmeseket látok, amint éppen megfogják egymás kezét, vagy csókolóznak, ráébredek, hogy még csak nem is fogadom el, hogy egyedül vagyok, hisz nem akarok egyedül lenni. Azt hiszem azt próbálom elmagyarázni, hogy jó lenne, ha megtapasztalnám ezt a 'szerelem'-nek nevezett dolgot. Akármi is ez a 'szerelem'

Kíváncsi vagyok

Kíváncsi vagyok: Ha nem keresnélek, mennyi idő után foglalkoznál azzal, hogy mi lehet velem?

Valakit beléd vetítek, aki nem te vagy

Ha azt mondom, szeretlek, de nem ismerlek, akkor nem téged szeretlek, hiszen azt se tudom, ki vagy. Valakit beléd vetítek, aki nem te vagy, hanem csakis az én ábránd- és vágyvilágomban él. Rávetítem az arcodra, belelátom a lelkedbe, és azt hiszem, hogy te vagy. Valakivel összetévesztettelek.

Müller Péter

Van három dolog az életben

Van három dolog az életben, ami soha nem tér vissza: a szó, az idő és az elszalasztott alkalom. Van három dolog az életben, ami tönkretehet: a lustaság, a büszkeség és a féltékenység. Van három dolog az életben, amit soha nem kellene elveszíteni: a türelem, a remény és a becsületesség. Van három dolog az életben, ami óriási érték: a család, a szerelem és a barátság!

Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni.

Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint - hiszen mindannyian visszatekintünk - meghallja, amit a szíve súg: "Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mestered? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed."

Paulo Coelho

csak merni kellene

Bánni fogod! Tuti, hogy bánni fogod, ha nem élsz. Nem most, nem is holnap, majd évek múlva. A mostot, hogy bénáztál. Fájni fog, hogy nem tetted meg, a fejedet fogod a falba verni, mert egyébként is miért voltál gyáva, meg hasonlók. Pedig csak merni kellene. Odafigyelni arra, amit érzel, és azt csinálni, nem kifogásokat keresni, nem hisztizni, hanem húzni előre, és igenis felvenni a kesztyűt, ha az élet a lábad elé dobja. Mondj igent, mosolyogj, szeress, bátran, kérdés nélkül, és semmit se vegyél túl komolyan. Merni neked kell. A te életed.

tovább kell próbálkozni

Bármilyen jól tervezel, bármilyen fantasztikusan is játszod a szereped, az élet minden alkalommal legyőz. De ezt vállalni kell és ugyanúgy előre tekinteni, mert a jövő kiismerhetetlen, és ha az ember egy kicsit bele tud pillantani, akkor meg is változtathatja. Azokkal az apró változásokkal pedig akár az egész sorsunkat is fölülírhatjuk. Feltéve, hogy a sors nem ügyel arra, hogy valamire ne gondolj. Akárkit bevonhatsz a sorsod játékába, mindig lesz egy, aki tönkre akarja majd tenni. De nem szabad megijedni, tovább kell próbálkozni és megtalálni a módját annak, hogy ismét te irányítsd a játszmát. Nincs mitől félni, ha eljön az ideje, megnyugvással töltenek majd el azok a napok, órák, percek, amikor jól alakult a sorsunk. Még akkor is, ha később minden összeomlott körülöttünk.

Mikor látod, mosolyogsz

 

Mikor rá gondolsz, sírni kezdesz. Mikor látod, hogy online van, a hasadban valami furcsa érzés fészkelődik, és a szíved tízszer olyan gyorsan ver. Mikor látod, mosolyogsz, és nem tudod róla levenni a szemed. Mindez azt jelenti, hogy valami nem fogja engedni, hogy elfeledd...

bízom benne, hogy odafentről segítenek a helyes utat megtalálni

Minden út tartogathat boldogságot, fájdalmat és valami szépet. Ne keress válaszokat, sehol sincsen! Néha játszik velünk az élet, de bízom benne, hogy odafentről segítenek a helyes utat megtalálni. Lehet, hogy nehéz és olykor kemény, de ezért érdemes végig csinálni.

Minden téged szolgál

Addig, amíg többet akarsz és nem elégszel meg annyival, amid van, addig változhat az életed... és tudod mit? Változni is fog. Csak jobb lehet. Csak hidd el, hogy megérdemled. Hidd el, hogy neked is lehet jobb, mert miért ne, csináld és ne kérdezősködj. Húzzál előre, oda, ahova érzed, hogy menned kell. Ne foglalkozz semmivel, csak élvezd az utat. Talán ez a legnehezebb. Mosolyogni akkor is, amikor legszívesebben feladnád az egészet. Mosolyogni, miközben hullanak a könnyeid. Elfogadni, hogy az élet edz, és nem ellenkezni. De menni kell. Nem feladni, mosolyogni, harcolni, leginkább magaddal, és hinni. Hinni mindig, mert semmi sem történik véletlenül. Minden téged szolgál, ha hiszed, ha nem. És tudod mit? Csak ez számít.

Bár kikapunk tőlük, azért HAJRÁ DÁNIA!

A lehetetlent csak azok érik el, akik megpróbálkoznak a képtelennel.

Soha nem felejtem... volt benned valami különleges

Soha nem felejtem, mit éreztem, mikor először megláttalak. Volt benned valami különleges, ami örökre megmarad emlékezetemben. Talán a szemeid, talán a kezeid vagy az ellenállhatatlan mosolyod - mindazok a dolgok, amiket már oly jól ismerek. Bármi is volt az, magával ragadott és megigézett. Ha most rád nézek, olyan embert látok, aki életem mindennél fontosabb részévé vált. Vannak pillanatok, mikor újból érzem a varázslatot, ugyanazt a láthatatlan erőt, amely feléd húz - éppúgy, mint mikor legelőször találkoztunk. És ilyenkor újból megtörténik velem - szerelmes leszek.

ellenáll

Az igazi szerelem ellenáll a távolságnak.

Paulo Coelho

A távolság csak megerősített

Ha alszom, rólad álmodom, ha ébren vagyok, arra vágyom, hogy a karjaimban tarthassalak. A távolság csak megerősített abban, hogy az éjszakáimat melletted, a nappalaimat a szíved-lelked társaként akarom tölteni.

Nicholas Sparks

meg kellett volna ragadnod...

Tudod hány lehetőség megy el a szemed előtt, mire ráeszmélsz; meg kellett volna ragadnod legalább egyet, ahelyett hogy reménykedsz egy olyanban, ami sosem lesz a tied?

a kitartás éri el a célt.

A lelkesedés diktálja az iramot, de a kitartás éri el a célt.

Dan Millman

A lehetőség benne van a reggelekben.

 

Világéletemben hittem benne, hogy a nap legcsodálatosabb pillanata, amikor reggel felébredünk. Mindegy, hogy vacakul érezzük-e magunkat vagy jól, egy biztos: aznap még bármi történhet velünk! És az sem számít, ha az esetek többségében semmi különös nem történik. A lehetőség benne van a reggelekben.

Monica Baldwin

I wanna be...

 

Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, engedni, hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk. Talán egy férfi, vele együtt a szerelem, a boldogság, talán egy jó hír, amitől napjaink máshogyan telnek, talán egy barát, aki visszaadja mindazt, amit eddig az évek eloroztak. Talán besétál az egészség, fölszabadítva testünket a folytonos kíntól. Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót, hisz mind várunk valamire! Mindannyian álmodunk.

Sarah Garden

csodákra leszünk képesek

Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.

Paulo Coelho

Mindenki csak a maga fájdalmait és lemondásait ismeri.

Soha nem ítélhetjük meg mások életét. Mindenki csak a maga fájdalmait és lemondásait ismeri. Lehet, hogy úgy érzed, jó úton jársz, de soha ne gondold, hogy ez az egyetlen helyes út.

Paulo Coelho

René and Henrik Toft Hansen (Denmark)

Since this season the brothers René (26 years) and Henrik Toft-Hansen (24 years) share the position at the line within the team of the Danish champion AG København. This summer AGK signed Henrik from AaB Håndbold. The two internationals talked with Inside Handball about the phenomenon AGK, muscle-games and weight-advantages…

Inside Handball: Last season AG København was during the whole time only once beaten. Do you think it’ll be the same way this year?

Henrik: (laughing): Hopefully!

René: Maybe we’ll lose games in the Champions League. There are some tough teams in our group (note: AGK meets among others Montpellier HB and THW Kiel). But we hope to do it again in the Danish league. We have the team to do it! Of course, the other teams have also good players and improved since last season... We want to win every game – so, I hope we'll do it.


Inside Handball: You are the hunted...

Henrik: Of course, last year they didn't play in Europe, only in Denmark. It was easier for them; they could focus on the league. This year the focus is on the Champions League also. There are lots of matches… we have to see…

Inside Handball: At the start of this season you won the Supercup against Århus. It was your first title together…

René: Yes, it was.

Henrik: Almost our first year together…

Inside Handball: And also the last year…

René: Yes, for this time, because I go to Kiel. Maybe in the future there’ll be another opportunity.


Inside Handball: René, do you already think about being at Kiel next year? In the newspapers are speculations about how it would go on if Marcus Ahlm changes his mind and stays?

René: No. I think about this season; to finish it good. We have a really good team to do it. I look forward to this season and don’t make my mind up with the next...


Inside Handball: And Henrik, what are your goals? Do we see you also in Germany someday?

Henrik: First I have a three years contract here. I dream about playing in Germany or Spain. But now I'm at Copenhagen and look, what it is going on here.


Inside Handball: While talking with people about AGK during the last season something changed. In the beginning I heard often, that there misses “Janteloven” and now it’s getting more and more the way that AGK is a role-model. How do you see AGK in the league?

René: Of course, it's not a typical Danish statement to say „We want to win everything!“. But I think, the other teams have taken the fight and get some good players to beat us. This will be a very good season.

Inside Handball: The last season ended with the great event at Parken (note: Denmarks Nationalstadium at Copenhagen). René, you were winning the championship in front of a crowd of more than 36.000 people. And you, Henrik, joined the match as one of these spectators. Did you ever expect that this would ever be possible in Danish league handball?

Henrik: No one has expected that. It was an idea in the club. They tried to fill Parken. And they did it! It was a huge success. It was fantastic within the audience. And it must have been wonderful to play.

René: I had never believed, that this could be true. That was fantastic – as a big dream. Not so many players will get that chance. I'm happy I did!


Inside Handball: You have also at “everyday” matches in Brøndby Hallen a huge audience. If there are so many people it can’t be everyone a handball-insider and there are more – in Germany we call it – “Event-Spectators”.  Do you miss sometimes the “old-school-handball-feeling”?

Henrik: It's wonderful to play in front of a crowded hall every match. I was not used to have this at my former clubs. And you know - you can't fill an arena with your family and hardcore-fans.

René: Every time it’s so loud. We really like it that way.


Inside Handball: You have three coaches. How could I imagine that? One for the offense, one for the defense and one for example -

Henrik (smiling): One for the middle...

Inside Handball: I wanted to say: maybe for mental-things or something… How does it work?

René: I don't think about it so much. It's good how it is.

Henrik: They support each other very well and they have some great ideas. It’s good right now.

Inside Handball: You share a position. Do you get enough time on the field?

Henrik: It's not typical, that brothers play the same position. But there are two years between us, so we didn't play in the same team when we're younger. And we didn't want to play in the same team before, because anyone has to sit outside. But AGK contacted me and it's a great opportunity. I know René goes to Kiel. So it's only one year we have to play together. We can figure it out. It’s very good right now. We support each other.

René: It's a little bit strange. But we have a lot of matches this year. So there’ll be no problem.

Henrik: And we compare each day in training and push each other all the time. If I'm doing something he ought to do it better. It's only positive right now.


Inside Handball: Would you tell me about the advantages of the other one and where he could improve himself?

René: About handball?

Inside Handball: Whatever you like…

The brothers exchanged a glance… smiling…

René: Henrik is a good player. His force is in the attack. He catches the ball very good and has a lot of special shots. But he has to learn to be harder in the defense. He will be a very good player.

Henrik: René is a little tougher than me and weights a little more – so his great advantage is in the defense. That’s why Kiel wanted him. In the offense he can also catch the ball and score. As I said, he is a little heavier than I am and so he can fight a bit harder...


Inside Handball: What is the fascination to play at the line? Has it always been your position?

René: Both where we starting in the back. But we think there is more potential at the line. First me and then Henrik changed the position. We don't think that we would play on this level, if we would still stand in the back. The line is the place where you have to use your muscles. I like it to use my body – so I like the place.

Henrik: You have to focus all the time and learn how your teammates play. It’s a challenge to get in a new team, to know all the other players. It’s fun to run at the line. I think I was send to the line, because my brother plays there. We had the same coach during the youth. He said: “Why don’t you try to be a lineplayer?” - “Okay, I’ll try” and never again get out of there. So that’s why.


Inside Handball: How was it during your childhood? The typical “brother-things”… – you fought a lot?

René: Yes, we had a lot of fights and combat every day.

Henrik: We compared every time: who can cycle faster, spring wider or something like that… All the time we’re used to do that.


Inside Handball: Talking about fighting and comparing with each other… Would you do a round arm-wrestling?

Henrik: That’s not necessary. He is the stronger one. So that wouldn’t be an equal match. I give the honor to him.

René (relaxed leant back, smiling): Thank you!


Inside Handball: Could you tell me if the other one has any rituals or is superstitious?

Henrik: My brother always has to get his body fixed with bandages, because it’s hard to play at the line. He is not a good faller and has some problems sometimes. I don’t know, if I can call that a ritual.

René: I don’t think I have any ritual to mention.

Henrik: We just play.

René: Maybe, when you ask me at the end of the season...


Inside Handball: What are your dreams for the future? Where do you see yourself in maybe five years?

Henrik: Playing in Germany or Spain in one of the big teams… and in the national team hopefully with my brother. The Olympic Games in five years are also a dream.

René: I hope I still play in Kiel and play for the national team – that are the big dreams.


Inside Handball: Who would play in your dreamteam?

René: Arpad Sterbik – Gudjón Valur Sigurdsson – Mikkel Hansen – Nikola Karabatic – Kim Andersson – Luc Abalo – Michael Knudsen. Coach: Talant Dujshebaev

Henrik: Arpad Sterbik – Gudjón Valur Sigurdsson – Kristian Kjelling – Nikola Karabatic – Ólafur Stefánsson – Luc Abalo – Bjarte Myrhol. Coach: Alfred Gislason


Inside Handball: Thanks a lot and all the best for the future!

from:  http://inside-handball.net/insidehandball/index.php?id=54

nincs is jobb annál, mint úgy elaludni, hogy tudjuk, mindent megtettünk annak érdekében, hogy a holnap jobb legyen!

 

Minden este lefekvés előtt kérdezd meg magadtól, hogy megtetted e mindazt, amit erre a napra elterveztél?! Hogy adtál e esélyt, bocsájtottál e meg valamilyen vétket, hogy adtál e elég szeretet az embereknek?! Aztán úgy aludj el, hogy ezekre mind úgy feleltél: igen! Hisz nincs is annál jobb dolog, mint úgy álomra hajtani a fejünket, hogy tudatában állunk annak, hogy mindent megtettünk az érdekében, hogy egy újabb eredményes napra virradjunk holnap!

Az élet majd alakít

 

Hagyd. Akkor változik, ha itt az ideje. Akkor lesz másabb, ha másabbnak kell lennie. Ha megért rá. Vagy megértél rá. Nem akarhatod, hogy olyan legyen minden, amilyennek te akarod. Van, hogy az nem is jó. Csak árt, rombol, összetör. Az élet majd alakít. Mindenkit, mindent, úgy, ahogy azt kell. Neked csak egy dolgot kell tenned: hagyni, folyni, engedni.

Mondj igent, mosolyogj, szeress, bátran, kérdés nélkül, és semmit se vegyél túl komolyan

                                      

Bánni fogod. Tuti, hogy bánni fogod, ha nem élsz. Nem most, nem is holnap, majd évek múlva. A mostot, hogy bénáztál. Fájni fog, hogy nem tetted meg, a fejedet fogod a falba verni, mert egyébként is miért voltál gyáva, meg hasonlók. Pedig csak merni kellene. Odafigyelni arra, amit érzel, és azt csinálni. Nem kifogásokat keresni, nem hisztizni, hanem húzni előre, és igenis felvenni a kesztyűt, ha az Élet a lábad elé dobja. Mondj igent, mosolyogj, szeress, bátran, kérdés nélkül, és semmit se vegyél túl komolyan. Merni neked kell. A te életed.

You’ll meet them, I promise.

Someone will fall in love with you. Your flaws, scars, someone will. They’ll love you for you. They’ll know what you look like when you’re tired, happy, sad, angry. They’ll know what music you like, how you like your coffee. They’ll fall in love with you. No one else, just you. Maybe you haven’t found them yet, but there is someone out there wondering what you’re like.
You’ll meet them, I promise.

még ha csak egy pillanatra is

Azonnal mosolygok, amikor látom, hogy jött tőled egy üzenet. Az sem érdekel, hogy mi van benne. Csak jó tudni, hogy eszedbe jutottam, még ha csak egy pillanatra is...

Nincsenek lehetetlen álmok!!!!

 

Nincsenek lehetetlen álmok, csak belső korlátok, amelyekkel megszabjuk, mi lehetséges és mi nem.

vigye, akinek kell

Nekem a szabadság kell. A levegő, a tér, hogy ne öljenek meg egyetlen pillantással, gondolattal, hogy ne érezzem azt, hogy nem jó az, ami vagyok. Még egyszer nem vagyok hajlandó elviselni azt, hogy háttérbe szorítsanak. Nem választok rosszul, most már nem fogok. Nem kell olyan, aki nem tisztel, nem becsül, és nem örül nekem, velem; minek kellene. Mit tudnék én kezdeni vele? Ám addig, amíg ilyen nincs, élvezem azt, ami vagyok, így nem is hiányzik senki. A mosolyt, az életet, amit nap mint nap kiszínezek, és kérdés nélkül lepakolom magam elé, vigye, akinek kell, nálam aztán van belőle bőven. Hiszen addig jó, amíg meg tudod találni magadban a gyereket, az idiótát, az őrültet, azt, aki a hétfő reggelt nem szürkének, hanem kávé nélkül is varázslatosnak látja.

most és mindörökké!

 

Csak két alkalommal szeretnék veled lenni, most és mindörökké!

Nagyon könnyen elfogadjuk mások ítéletét

 

Nagyon könnyen elfogadjuk mások ítéletét, s erre alapozva formáljuk meg a saját magunkról kialakított képet. Ahhoz, hogy igazán felszabadult légy, meg kell hallgatnod az úgynevezett jó és rossz dolgokat is, amiket mondanak, de reakciódban az érzelmeknek csak annyi szerepe lehet, mint amennyi egy számítógépben van, amikor adatokat táplálnak bele. Mert amit rólad mondanak, az többet árul el róluk, mint rólad.

lesznek akik kihozzák belőled a legjobbat

 
Minden találkozásnak célja van! Rá fogsz jönni az életed során, hogy minden egyes emberrel való ismeretségednek célja van. Egyesek próbára tesznek, egyesek kihasználnak, egyesek pedig tanítanak, de a legfontosabb, hogy lesznek akik kihozzák belőled a legjobbat!

várakozás...

Semmi sem feszíti annyira túl, semmi sem teszi annyira tönkre az idegeket, mint a várakozás.

nem veszik észre a hibákban rejlő lehetőségeket

A hibák visszajelzések a teljesítményünkről. A győztesek sokkal több hibát követnek el, mint a vesztesek. Ezért tartoznak ők a győztesekhez. Több visszajelzést kapnak, mivel többször próbálkoznak. Az egyik legnagyobb baj a vesztesekkel az, hogy hibáikat túl komolyan veszik, és nem veszik észre a bennük rejlő lehetőségeket.

Andrew Matthews – Élj Vidáman

Borzalmasan álmodozó tudok lenni

Azt hiszem, kicsit egyedül érzem magam. Nem mintha nem vennének körbe barátok, és nem nevettetnének meg. De akkor is hiányzik valami. Úgy érzem, hogy most jó nekem, mégis ez a kellemes életérzés párosul valami furcsán bizsergő hiányérzettel. Nem tör le, nem rontja el a kedvem, csupán kicsit zavaró. Aztán rájöttem mi is hiányzik. Az Ő szeretete. Egy mosoly csak nekem tőle, egy ölelés,valakitől aki fontos nekem. Már ez is bőven elég lenne, hogy egésznek érezzem a saját kis világomat. Borzalmasan álmodozó tudok lenni néhanapján. Mindig. Most is ábrándozva mosolygok.

Igazából olyan dolgokban reménykedek, amik elérhetetlenek. De legalább ez az élmény, ez az álom, ez a vágy az enyém. Ha ő nem is...

Az ég az élet

Az ég az élet, a felhők rajta pedig azok a foltok, amik fájnak, és vándorolnak szívünkben, míg ki nem sírjuk őket onnan, majd elpárolog és újabb foltok keletkeznek.

Lehet, hogy még meg sem jött. Fene tudja... Úton van. (600. bejegyzés)

 

Nem akarok mást, csak hogy ne unjam meg. Nem akarok mást, csak hogy elég izgalmas legyen. Izgalmas annyira, hogy lekössön, hogy rá figyeljek, hogy ne érdekeljen más. Törődjön annyira, hogy ne taszítson, de megtartson. Szeressen úgy, mint senki más, de csak annyira, amivel nem fojt meg. Talán van ilyen, talán nincs. Lehet, hogy még meg sem jött. Fene tudja... Úton van.

Handball♥

A sport elsősorban szellemi fogalom. Egy sportcsapat a társadalomnak kicsinyített képe, a mérkőzés az életért való nemes küzdelem szimbóluma. A sport a játék alatt tanítja meg az embert rövid idő alatt a legfontosabb polgári erényekre: az összetartásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek teljes alárendelésére, a kitartásra, a tettrekészségre, a gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre, és mindenekelőtt a "fair play", a nemes küzdelem szabályaira.

tudni, hogy vagy.

Mindegy, hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak, vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy.

Semmi sem annyira nehéz

Semmi sem annyira nehéz az életben, hogy ne tehetnéd könnyebbé a hozzáállásoddal!

elérem, amit akarok.

A legkisebb és a legnagyobb dologban egyformán csak konoksággal, elszánt akarattal érhet el valamit az ember. (...) Újból és újból nekivágok, nem törődöm vele, meddig tart, mennyi erőfeszítésbe kerül, de elérem, amit akarok.

A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez

Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat.  De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… Váratlanul.