Ha azt mondom, szeretlek, de nem ismerlek, akkor nem téged szeretlek,
hiszen azt se tudom, ki vagy. Valakit beléd vetítek, aki nem te vagy,
hanem csakis az én ábránd- és vágyvilágomban él. Rávetítem az arcodra,
belelátom a lelkedbe, és azt hiszem, hogy
te vagy. Valakivel összetévesztettelek.
Müller Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése