A boldogság sosem állandó

 

Valahogy sosem voltam messze tőle, de sosem voltam olyan közel, hozzá, hogy elérjem és az enyém legyen. Mindig kergettem, és mindig mentem utána, de sosem jöttem rá, hogy csak annyit kell tennem, hogy leülök és várom. Lehet, hogy a szerencsével ez nem így van vagy a sikerrel, de a boldogsággal igen. Egyszerűen csak várni kell, mert jönni fog, egy barátban fogsz rátalálni, vagy egy idegen szóban, mosolyban, egy idegen ölelésben, és lehet, hogy neked nem is jelent annyit, amit annak jelent, aki adja. Mindig nyitott szemmel kell járni, és ha a földre is zuhanunk, felfelé kell tartanunk a fejünket, mert ha valaki épp akkor nyújtja a kezét, nem fogjuk észrevenni. És ottmaradunk, egyedül, magányosan a földön. A boldogság sosem állandó, mivel mindenkinek szüksége van rá, és ő ilyen jótét lélek, hogy mindenkinek hagy magából egy darabot. Megvenni sem tudod, kifizetni sem. Egyszerűen csak ki kell használnod, észre kell venned és élned kell vele.