vajon mit érez?

Kíváncsi lennék, vajon mit érez, mire gondol, ha meglát. Vajon átfut az agyán, hogy ha nem dobott volna el magától, ha nem lett volna ilyen ostoba, hogy eldobja magától azt az embert, aki a világon a legjobban szereti. Akkor most az ő oldalán sétálnék?! Megbánta?! Csak néz rám szótlanul, s én próbálom megfejteni, mire is gondolhat. A szemét fürkészem, hátha elárul valamit. De lesüti a szemét, kerüli a tekintetemet. Talán fél, hogy elárulná magát. De vajon mit árulna el a szeme?! Talán azt, amire eddig vágytam. A megbánást?! A szeretetet?! A hiányt?! Nem tudom. Csak azt, hogy még mindig fontos, hogy megértsem őt, hogy megfejtsem a titkait. Mert akkor talán. Megbocsáthatom neki azt, hogy elhagyott. De amíg nem értem, nem tudom az okot, addig nem lehet.