Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami
szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg
gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de
egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt
hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel,
egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak
azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt
jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt
mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha
ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek
többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem
számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy
megvárja, míg összeragasztod.
(Paulo Coelho: A fény harcosa)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése