(...) Közelebb léptem az ágyához. Ott feküdt, szinte
eszméletlen, nagyon alacsony vérnyomással. Már majdnem sírtam, de megfogta a
kezem és megszorította kétszer erősen. Ebben a két szorításban annyi minden
volt. Szeret, erő, kitartás, mintha azt sugallta volna ezzel, hogy nem adja
fel, harcolni fog. (...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése