Szerelem. A napokban rájöttem valamire. Az ember csak akkor szerelmes,
ha valami elérhetetlen után vágyódik. És most nem a plátói szerelemre
gondolok. Az más. Arra gondolok, amikor nem tudod megfejteni a másikat,
nem tudod ő mit gondol, mit érez, de azt tudod, hogy van valami. Aztán
mégsem történik semmi. Eltervezel valamit, megálmodsz pillanatokat
találkozásokat, mondatokat, vallomásokat, csókokat, öleléseket, és nem
történnek meg. Soha sem az történik, amit eltervezel. És
ilyenkor
mit érzel? Hatalmas csalódást. Összetörsz, lehet, hogy nem tudatosan,
de folyton csak ezt kérdezed magadtól és az élettől – miért nem történik
meg végre egyszer úgy, ahogyan én elterveztem. Annyira boldoggá tenne.
De ez nem az élet. Az élet kiszámíthatatlan, soha nem tudhatod mi a
terve, egy biztos: nem az, amit te elterveztél. Ne tervezz. Semmi
értelme, csak magadat kínzod vele. És addig is, élj a pillanatnak, mert
hidd el, előbb, vagy utóbb mindenre fény derül, lehet, hogy hetekkel,
lehet, hogy évekkel később jössz rá a dolgok értelmére és fejet hajtasz
az élet felett, mert lehet, hogy akkor, abban a pillanatban életmentő
lesz számodra.
Oravecz Nóra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése