Ahogy a víz elpárolog

 

A magad módján hiányzol.

Nem úgy, mint a reggeli első cigaretta vagy az esti utolsó.
Nem úgy, mint a párnák közé csúszott apró a kasszánál állva.

Nem úgy, mint a rég elveszett bérlet az ellenőrt látva.

Nem úgy, mint az otthon felejtett kabát az esőben ázva.
Nem úgy, mint az utolsó simogatás álom előtt fázva.

Nem úgy, mint a fröccsből a szénsav.
Nem úgy, mint szürke aszfaltról a színes kréta.

Nem úgy, mint az utállak mellől a néha.

Csak úgy, mint a hajamból kirázott hópihék.

Ahogy a víz elpárolog, 

úgy te is kibucskázol a gondolataimból, ha vállat vonok.