Túl kell lendülnöm ezen az egészen. Újra annak az életvidám, mindenkit
és mindent szerető lánynak kell lennem, mint azelőtt. Mosolyognom kell,
amikor felnézek az égre, és nem azon rágódni, hogy vajon Te mit
csinálsz. A döntésed egyértelmű volt, talán csak nem akartam, vagy nem
tudtam elhinni. Ha unatkozom az órákon, egy mesebeli hercegről kell
álmodoznom, nem pedig arról, hogy milyen volt, amikor rám néztél. A
csillagos égről szeretném, ha olyan egyszerű dolgok jutnának eszembe,
mint a bolygók, nem pedig az első éjszakánk, a napsütésről pedig nem az
az élettel teli mosoly, hanem a tiszta és fájdalommentes melegség, és ha
fázok, nem szeretnék olyan bonyolult dolgokra gondolni, hogy milyen
volt, amikor átöleltél, csupán csak elmenni a ruhásszekrényemhez és
felvenni a bolyhos zoknimat… Hidd el, ennyi épp elég lenne. Ha el
tudnálak felejteni, megtenném. De már nem megy. Egyszerűen benne
ragadtál a szívemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése