Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem
Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt
abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a
szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize
mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése