Közel sem vagyok tökéletes. Hibáztam és hibázom. Adtam már sok mosolyt és könnyet is. Csalódtam és okoztam csalódást. Sokszor hittem annak, akinek nem kellett volna. Vártam amikor már nem kellett volna és kapkodtam mikor még várnom kellett volna! Voltam már túl türelmes, de ijesztően türelmetlen is, néha önző vagy túl megalkuvó! De mégis ember vagyok! Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között. És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal. És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó. És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével. Tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz. Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése