Csak érezz, mosolyogj, szeress és hagyd nyitva a szíved

Már nem érdekel. Nem érdekel, hogy jöjjön, hogy érkezzen, az sem izgat, hogy hol van. Nem is értem, hogy miért kellene egyetlen emberre való várakozásba bújni, és remegve várni a pillanatot, azt, ami az egész életedet megváltoztatja, közben meg észre sem veszed azokat az apró csodákat, amik minden áldott nap ott vannak előtted. Szebbé akarják ők tenni az életed, csak te még mindig máshol jársz agyban, szívben, vágyakozva. Ne öld meg az életed. Csak érezz, mosolyogj, szeress és hagyd nyitva a szíved. Szeress gondolkodás nélkül még akkor is, ha nem egyszerű. Éld át az érzést, és tudd, képes vagy rá. Annyian nem azok, de csak azért, mert elhitték. Elhitték, hogy védeni kell magukat, és nem szabad szeretni, mert az fáj. Igazából meg csak akkor fájhat, ha elvárásaid vannak, ha vissza akarod kapni a szeretetet, ha pedig azért adod, hogy kapj, már rég rossz. Add azért, mert neked sok van belőle, másra meg ráfér. Az Élet úgyis visszaadja, azon ne aggódj.