ő az, akit mindig is kerestem

 

Nem számít milyen nehéz lesz, akarom. Azt, ami sosem volt, de mindig is lehetett volna. Akarom a szívét, tudni akarom, hogy mit gondol amikor ráncolja a szemöldökét, mi jár a fejében, amikor a reggel első napsugara táncot lejt az arcán, mit lát egy idős nincstelen néniben az utcán, a napraforgóban, mit érez amikor ráhullanak az esőcseppek, és mit érez akkor, amikor semmit nem akar érezni. Elszeretném mondani neki, hogy nem számít semmi, amíg mi ketten igen. Hogy nem zavar, ha kimutatja az érzéseit, mert nem lesz tőle gyengébb. Aztán azt is el akartam mondani, hogy amióta egymásra találtunk, már nincsenek rémálmaim, hogy találtam egy otthont, egy menedéket. Hogy ő az, akit mindig is kerestem és, hogy rá van szükségem..