Mindig az első lépés a legnehezebb! Mindenben! Megfogalmazni, majd kimondani valamit. Bocsánatot kérni, vagy megbocsátani. Változni vagy változtatni. Elengedni vagy magunkhoz ölelni. Dönteni arról, hogy valaki a barátod, vagy a szerelmed legyen. Mindig az első lépés a legnehezebb! Talán, mert nem szeretünk változni és változtatni. Ha már valamit megszoktunk akkor az általában úgy is marad! Hiszen minden változás fájdalmas dolog, és mindig - hangsúlyozom - mindig konfliktussal jár. Éppen ezért az ember szeret a kis biztonsági zónáján belül maradni, ahol a jól ismert szokásokkal le lehet élni egy életet. A biztonsági zónánkból kilépni a legnehezebb dolog ezen a világon! Megtenni az első lépés! Otthagyni a biztosat még, ha rossz is, valami bizonytalanért. Talán ennél csak az a nehezebb, amikor azt az első lépést nem azért kell megtenni, mert rossz helyen vagy, hanem azért, mert valaki még ennél is jobbat tervezett neked! Könnyen hozzászokunk ahhoz, hogy megbántunk és megbántanak, hogy megalázunk és megaláznak, hogy kihasználunk és kihasználnak. Tényleg sok mindent képesek vagyunk megszokni! Fájdalmat, megaláztatást, közönyt, kitaszítottságot. Mégsincs erőnk megtenni az első lépést, mert félünk az ismeretlentől. Szépen lassan fogyunk el: a türelmünk, az erőnk, az időnk, a szeretetünk. Így lesz belőlünk a mai modern ember. Távol mindentől és mindenkitől. Furcsa, de a megoldás mindig is a közeledben volt! Mondhatnám, hogy a lehető legközelebb volt hozzád. Valaki megtette feléd az első lépést, belépett a biztonsági zónádba, az életedbe, a bajaidba, átvállalta a terhedet, a félelmedet, elfogadja múltadat, melléd áll, mert segíteni akar, hogy megtedd az első lépést! Vele együtt elindulhatsz egy kalandos utazásra, ahol soha nem tapasztalt módon élhetsz! Szerethetsz, elfogadhatsz és megbocsáthatsz mindenkinek! Isten szól, mert szeret, mert elfogad, mert hazavár! Indulj! Tedd meg az első lépést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése