Mindössze oda akarok kilyukadni, hogy a boldogság csak ilyen. Mindig
rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a
szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk.
Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya.
Kosztolányi Dezső
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése