Amikor nem tudsz úgy elmenni mellette, hogy rá ne nézz. Pedig
eltervezted, hogy nem fogsz. Amikor eltervezed, hogy ha rád ír, egyetlen
mosolygós fejet sem fogsz neki írni, és egy kedves szavad sem lesz
hozzá.. de amikor rád ír a szíved majd kiugrik a helyéről, remeg az
összes testrészed és teleírod az egész beszélgetést vigyorgó smilek-kal. Amikor eltervezed, hogy végre elfelejted, de aztán éjszaka
vele álmodsz.. vagy másnap összefutsz vele.. és kezdődik minden elölről.
Vagy amikor meghallgatsz egy zenét, és elkap a dejavu érzés, mert ez
az a zene, ami róla szól, és beleborzongsz az emlékekbe. Vagy amikor nem
érdekel senki más, és egyetlen emberrel sem tudnál rajta kívül
elképzelni még egy ölelést sem. Vagy amikor fáj, mert tudod, hogy hiába
remélsz, ez nem egy tündérmese. itt nem lesz happy end. Hiába hallgatod
a nyálas zenéidet. Ti nem illetek össze, mert ez a valóság.. Amikor
látod, hogy kijelentkezett, és el sem köszönt, olyankor sírni szeretnél.
De ekkor látod, hogy visszajött és hatalmas kő esik le a szívedről. De
aztán megint elmegy. és már nem jön vissza.. megfeledkezett rólad.
Fogalma sincs arról, hogy te mennyire szereted, próbálod leplezni. De ha
egyszer.. csak egyszer őszintén a szemedbe nézne, mindenre rájönne..
hogy bármit megtennél érte, csak túl makacs vagy ahhoz, hogy esélyt adj
ennek a szerelemnek.
