Fejtegeted itt minden áldott nap a nagy megfejthetetlent: jön-e vagy nem. Kit érdekel? .. ki a fenét izgat, hogy most éppen hol van? Kóvályogjon csak amerre akar, majd megunja. Ne foglalkozz vele. Tudd, hogy majd jön, felbukkan onnan, ahonnan nem is várnád, és ennyi. Tanuld meg, hogy egy percig sem kell aggódnod. Minden le van zsírozva, és kész. Neked csak annyit kell tenned, hogy felfogd végre, hogy elég vagy, mivelhogy a boldogság nálad kezdődik. Ott van a kezedben, csak épp nem vagy hajlandó jól bánni vele. Elég vagy. Fel tudsz állni mindenből egyedül is, bármikor. Elég erős vagy, elég jó, elég szép. ELÉG. De ha bármi van, tanulj meg nem hisztizni a tükör előtt sírva, hogy "Istenem miért", hanem elfogadni azt, amit látsz. Hiszen addig, amíg senyvedsz a tükör előtt, és nem zárod le az elégedetlenségi játszmáidat, hogy várhatnád el, hogy majd jön ő, és boldogság lesz, meg jön a happy end. Képzeld. Nem lesz semmi. Vagy tudod mit? Igen, lehet, hogy jön majd, bevágtázik, de aztán rögtön el is sprintel, mert megrémül attól, hogy még magadat sem szereted - őt akkor hogyan is szerethetnéd?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése